A kütyük elrontják a gyerekeket

Amikor mi, anyák, összedugjuk a fejünket és azon gondolkozunk, hogy hogy is volt ez a mi korunkban, akkor oda lyukadunk ki, hogy
1. nem volt kütyünk
2. nem lehetett kifogásunk, hanem menni kellett segíteni
3. simán kiabáltak velünk, nekünk meg lelkiismeretfurdalásunk van a gyerek lelkét megbántani
4. mi igazából sosem unatkoztunk, mert mindig volt mit csinálni.

Az igazság ebben az utolsó mondatban lehet.Nem volt időnk unatkozni. Nekem legalábbis tuti nem.

Én még kézzel mostam, mert az volt az előmosás. Fát is vágtam, mert cserépkályhával tüzeltünk. Nagymamámnál kútvízzel fürödtünk, és a kert végében volt a klotyó.

Emlékszem, milyen boldogság volt az első mosógép. A zseblámpa, mert vezeték nem volt. Az első folytonégő kályhánk. A benti wc és a csapvíz.

Mit nyertünk a réven? Szabadságot!!!

Amire minden anya és apa vágyott. Hogy ne egész nap az állatokat etesse, aztán tollazza, fát vágjon, tüzet rakjon, vizet hordjon, kézzel mosson.

És mit veszítettünk a vámon?

Az ember nem volt felkészítve a szabadidőre, hogy az mit is jelent, és mit kezdjen vele! Hogyha nem állatot etet, akkor mit csinál helyette? Mosogat! De ha nem mosogat,mert van mosogató gép, mit csinál helyette? Főz! De már van porleves, lehet internetről rendelni.  Akkor üljünk autóba és kocsikázzunk! De már az autó is automata sebváltós, és vannak önvezető járművek is. Mit csináljunk addig a kocsiban? Hát, netezzünk.

Nem a kütyük rontják el elsődlegesen a gyerekeket. Hanem a sok hasznos, életünket megkönnyítő gépek és a velük felszabadult túl sok szabadidő.