Azt hiszem, helyénvaló lenne húsvéti fogadalmat tenni, mint ahogy Újévkor tesszük az újévit. Húsvétkor Jézus feltámad a halottak közül, tanítványai pedig tanúbizonyságot tesznek/szereznek hitükről. Én szeretnék saját hamvaimból feltámadni és a feltámadásomról tanúbizonyságot tenni.
Számomra a feltámadás egy második születés szimbóluma. Barlangból (anyaméh) jön elő Jézus, és asszonyok látják először (bábák). Aztán felmegy a mennybe (azaz spirituálisan született újjá)
Fogadalmat tehetnénk arról, hogy feltámadunk vélt és valós sérelmeinkből. Lelki romjainkból új emberként születünk meg. Ebben az évben leteszem az önbántalmazást. Itt az ideje figyelmen kívül hagyni az ártó megjegyzéseket. Az elkövetkező időszakban pozitívan nyilatkozom magamról. Idén szeretni fogom önmagam.
Azonban ez az önszeretet nehezen megy. Terápiája is évekbe telik.
Gyakran hallottam pszichológusoktól, terapeutáktól:
– Bogi, neked az a bajod, hogy nem szereted magad.
De én ezzel nem tudtam azonosulni. Sántított az igazságtartalma ennek a mondatnak. Én igenis gyakran voltam büszke magamra, a gondolataimra. Szerettem a leleményességemet, csavaros észjárásomat, problémamegoldó képességemet, érzékenységemet…Csak mihelyt kétszemélyes helyzetbe keveredtem, ez elillant, és szorongani kezdtem. Kétségek gyötörtek, helyesen gondolkozom-e, elfogadható vagyok-e, és gyakran váratlanul kétballábas, ügyetlen, esetlen lettem szóban és cselekedetben egyaránt. Miért?
Egy pszichológus azt mondaná: mert nem szeretem magamat.
Tegnap felvettem egy fekete harisnyát, arra egy fehér csipkés rövidnadrágot, egy fekete pólót és egy fehér farmer kabátot. Tetszettem magamnak.
Így nem mehetsz ki az utcára – mondta nagymamám. Nem tetszettem neki. És ő az egész falut képviselte egyszemélyben, 87 évesen. – Megszólnak majd az emberek.
Nem értettem: mi bajuk lehet az embereknek azzal, ahogy felöltöztem? Mondtam, van még két másik nadrágom, de higgye, el nem fog neki tetszeni.
– Úristen, ez úgy néz ki mint egy török bugyogó, mondta a kék-zöld csíkos nadrágomra, ilyenbe meg talán az albánok járnak, mondta az elefántos buggyos jógás nadrágomra…nem mehetsz ki ilyenben az utcára.
41 éves felnőtt nő vagyok, és nálunk ez még mindig kérdés, hogy egy nálam idősebb ember utasítására nem csinálhatok valamit. Ez mindenhogy nevetséges és szomorú. De amikor ezt hallgatod gyerekkorodban, honnan szerzel megoldási kulcsokat, hogy megvédd önmagad és kezeld ezt a helyzetet?
Én nagyon sokszor veszekedtem ilyenkor gyerekkoromban. Próbáltam kiállni magamért. De egy jól irányzott pofon, egy lekiabálás, vagy egy újabb megjegyzés (kövérít, szélesít) elvette gyorsan az ember kedvét a lázadástól. Mit tehettél? Befelé fordultál és barátságtalanná váltál. Felvetted azt, amit mondtak, és rendkívül rosszul érezted magad.
Szóval ezért nem tudtam én azonosulni azzal a mondattal, hogy nem szeretem magam. Nem, nem erről volt szó. Én szerettem magam, csak a családom nem fogadott el olyannak, amilyen vagyok. A családom nem szerette a stílusomat, az ízlésemet, a hobbimat.
Tehát, én felöltöztem úgy, ahogy tetszettem magamnak, azaz elfogadtam magam. De a környezetem azt jelzi vissza, hogy szerintük ez elfogadhatatlan a külvilág számára. Nincs rád kereslet.
Amikor egy gyerek a hordájától függ, mert a hordája ad neki élelmet, védelmet, akkor a gyerek a horda szabályai szerint kell, hogy éljen, különben a horda kiveti, és egyedül, lehet, elpusztul a vadonban. Ez van kódolva belénk. Aztán a civilizálódásunk során, jöttek új, tulajdonképpen túlélésünket nem feltétlen fenyegető szabályok is, de ha ezekkel az egyes szabályaival összeütközésbe kerül a kicsi egyén, bekapcsol a kód: elpusztulhatok. És én gyakran kerültem összeütközésbe a hordámmal: nem tetszett nekik a hobbim, az öltözködésem, a stílusom.
Azt kérdezte tőlem valaki: Bogi, hogyan kell téged dícsérni úgy, hogy az betaláljon, bemenjen, hogy az megfoganjon benned? Mert azt tapasztalom, hiába mondom neked, hogy szép vagy, okos vagy, tetszel nekem, érdekelsz, de nem megy be. Hogyan kell ezt neked elmondani, hogy ezt elhidd? Én olyan vagyok, aki őszintén mondja ezt, miért nem hiszed el?
Tegnap hittem abban, hogy csinosan öltöztem fel. Kiálltam magamért: nyilván azért tudok ilyen ruhákban lenni, mert ezek kaphatók a boltban, és ha ezek kaphatók a boltban, akkor erre van kereslet.
Lehet! – jött a bölcs válasz. – Lehet, a szemedbe azt mondják, hogy csinos vagy, de a hátad mögött mást gondolnak.
Egész gyerekkoromban, és hát 41 évesen a második gyerekkoromban is azt hallgatom: vagy a szemedbe mondják, hogy nem vagy elfogadható, vagy a hátad mögött. Nincs menekvés, csak rosszat gondolhatnak rólad – ez az üzenet. Senkinek ne hidd el, aki azt meri mondani, elfogad.
Ezek után már értem, hogy miért nevettem ki bodorsággal megvádolva a professzort, amikor azt mondta, 20 évben egyszer születik ilyen tehetség mint én….miért hagytam abba közel húsz évre az írást, holott azt mondta egy irodalom kritikus, hogy most azonnal küldjem el a verseimet, írasaimat ennek meg ennek…..hogy miért kételkedem a férfiakban, miközben hevesen udvarolnak nekem….hogy miért állok értetlenkedve, amikor a kliensek hálálkodnak, mert meggyógyultak….
Az én fejemben az van: ne higgy nekik, a hátad mögött mást mondanak.
A családom most biztosan mérges, hogy erről írok. Mert szerintük ők szeretnek és csak jót akarnak. Lehet, őket is bántották és nem akarják, hogy engem is bántsanak. Lehet, ők szörnyen kritikusak, és azt hiszik, más is az.
Az emberek nem is sejtik, milyen hasítást okoznak a személyiségben ezek a mondatok.
Tegnap este rájöttem: nem voltam én annyira rossz, nem voltam én annyira elviselhetetlen, hanem a mondatok voltak rosszak és elviselhetetlenek, amiket a családom mondott.
Rájöttem, valójában szeretem magamat. És tudom, legbelül te is szereted magadat. Minden baba szereti önmagát. Akinek nincs keze-lába, az is boldog. Nevet ha nevettetik, sír, ha szomorú. De szereti önmaga létét. Az ember boldognak születik. Csak amikor a horda nem fogad el, amikor a horda azzal szembesíti, hogy nekik nem vagy úgy jó, ahogy vagy, akkor fordítod önutálatba a haragod, az értetlenségedet, a kétségbeesésedet, és kezdesz el magadra akár gyűlölet szintig haragudni. Mert a horda szabálya az, hogy nem fogad el téged, ezért neked sem szabad elfogadni magad, nehogy kivessenek, és elpusztulj. Ezért te a legjobb akarsz lenni az önmagadra haragudásban, hogy bebizonyítsd, a hordába tartozol. Pedig csak a családodra haragszol, mert nem vagy nekik jó, és ezzel nem lehet mit kezdeni, azt hiszed. De lehet. Mostmár tudom.
Én fel akarok támadni. Fel akarok támadni a rosszul megfogalmazott, romboló mondatok törmelékei alól. Újjá akarok születni. Olyanná, aki bátran és őszintén felvállalja saját valóságát!
Neked mi a Húsvéti fogadalmad? Támadj fel te is a halott fétiseid közül.
És azt is megígérhetnéd, ha neked nem tetszik ahogy a gyereked, párod, barátod, szomszédod öltözik, ami a hobbija, a stílusa, akkor csak annyit kérdezel kedvesen(!!!): biztos, hogy így mégy ki az utcára? Jól érzed magad benne? Ennek örülök. Érezd jól magad! Várlak haza.
