A legtöbb gyerek élvezi az utánzós játékokat, amiben ének van, akadálypálya, kihívás. De mi van azokkal, akik elhúzódnak, ellenségessé válnak, bezárkóznak ilyenkor?
Hányféle ingert soroltam fel az előbb? Mozgásos, hallási, látási, tapintási, egyensúlyi ingerek stb. A legtöbb gyerek élvezi ezeket, mivel az érzékelésük, és az a képességük, hogy ezeket az érzéki benyomásokat összerendezzék jól működik. Lehet, hogy még egyszer sem gondoltál bele abba, hogy az érintés, mozgás, látás és hallás révén felvett információkat valami alapján fel is kell dolgozni, hogy azokra megfelelően tudj reagálni.
Ismertem olyan kisgyereket, aki nekitámaszkodott a forró sütőnek, és amikor érezte, hogy fáj, nem vette el a kezét onnan, hanem sírt tovább. Az ő rendszere felfogta, hogy vészhelyzet van, még reagált is rá, hiszen sírt, de nem volt képes egy hatékony mozgássort kialakítani, amivel elkerülhette volna azt, hogy megégjen a keze.
Volt olyan kiskliensem, aki a kulcszörejre elsírta magát. Azt mondta: fáj.
Vagy egy kislány, aki akkorákat esett, mindenbe beleütötte magát, hogy nekem fájt. Ő meg csak legyintett, vagy megsimogatta, és ment tovább. Bolhacsípés. (és ez nem nevelés kérdése)
Ezek a gyerekek a környezetükből, vagy a testükből eredő ingerekre nem jólszabályozott módon reagáltak. Ők a szenzomotoros élmények hatására inkább feszültek, zavarodottak lettek, és ha még ők szerettek is részt venni a foglalkozásokon, a többiek nem szerettek velük játszani, mert bénának találták őket, vagy durvának.
A nehézségei ezeknek a gyerekeknek nem csak a játékok során mutatkoznak meg, hanem a mindennapi tevékenységeik során is. Ügyetlenebbül öltöznek, nehezebben tanulnak, nem jól értik az utasításokat stb.
Ez nem jelenti azt, hogy valami baj van a felfogó képességükkel, mert sokuknak igen magas az intelligenciája, viszont a mozgásuk szögletes, ügyetlen, vagy nagyon szorongóak, vagy nagyon agresszívek. Olyan, mintha a problémáik gyökerét a pszichében kellene keresni, és gyakran nem is fejlesztő szakemberhez kerülnek ezek a gyerekek, hanem pszichológushoz. Pedig a probléma kezelhető. Nem kell addig várni, míg teljesen kikészül a család, a pedagógusok, vagy maga a gyerek.
Az egyik mód: fel kell ismerni, hogy baj van.
Utána: rá kell jönni, hogy pontosan honnan ered a gond.
Azt követően: össze kell állítani egy gyakorlatsort a számára, és figyelni a változásokat.
Szeretnétek szenzoros házit?
Vagy csak többet szeretnétek megtudni a gyerkőcről, akkor Jelentkezzetek be egy felmérésre!
