Az indiai jóga ászanák elnevezései az európaiak számára nagyon cizelláltnak tűnnek, látszólag a pozíciónak semmi köze az elnevezéshez. Biztosan így van ez? Vegyük most szemügyre a kézenállást, azaz a fordított fapózt.
Egy fának a gyökere mindig meghatározóbb, mint a föld feletti hajtás. Ha a hajtás elhal, a gyökérről újabb hajtás sarjadzik, de ha a gyökér pusztul el, azzal az egész fa elpusztul. A fa, természetesen rengeteg információt gyűjt össze a leveleken keresztül, de a levél tünékeny szerkezet az információ tárolására. A gyökerek nem csak a vizet és a tápanyagot veszik fel a földből, hanem képesek elemezni azokat az ingereket, amikkel találkoznak növekedésük közben, és ez magatartás-változást idéz elő náluk! Egészen egyszerűen ebből számunkra annyi látszik, hogyha sziklásabb a talaj, vagy gyengébb tápanyagban, netalán mérgező, akkor a fa gyökérzete kikerüli ezt a területet, irányt vált.
A kutatók nemcsak feltételezik, de már be is bizonyították, hogy a fák gyökérvégződéseiben az agyi struktúrához hasonló képződmények találhatóak, ideértve a jelvezetést, és olyan molekulákat, molekula szerkezeteket, amik hasonló formában találhatóak meg az állatok agyában is.
Ezek után én már nem gondolom, hogy véletlen lenne, hogy a kézenállást fordított fa póznak hívják az indiai jógamesterek. Ahogy a fák „agya”, elemző berendezése, memória telepe a föld alatt, a gyökérzetben található, úgy kerül egy kézenállásban a földhöz közel az ember feje.
