A mozgásból lehet következtetni érzékelési zavarokra? Az érzékelési zavarok a személyiség jegyeink kialakulásába is beleszólnak? Hogyan?
A KMO szervezésében idén ősszel megrendezésre került Baba Art konferencián tartott workshopom beszámolója olvasható alább.
Mozgásfejlesztés minijógával
Egyre több olyan gyerekkel találkozni a bölcsikben, óvodákban akiknek a viselkedése, a mozgása eltér a megszokottól, az elvárttól, és szokatlan viselkedésminta jellemzi őket. Egyre több a beszédhibás, túlhallásos gyermek is.
Az egyik üvölt, ha megfésülik a haját, a másik viszont mindenkit ölelget és nyalogatni akar. A harmadik kezéből nem lehet kivenni a kisautót, a negyedik gilisztákat, üvegszilánkokat, és szegeket tart a zsebében. Amaz nem hajlandó megkóstolni semmit, csak sültkrumplit eszik, emez telitömi a száját. Van, aki összehányja magát az autóban, a másik állandóan forog, pörög mint egy búgócsiga. Van, aki sír, ha rácsöppen a ruhájára egy folt, és onnantól megáll az élet, van aki úgy néz ki mint egy maszatharcos és az orrából mindig lóg a takony.
A bölcsőde/óvoda/iskola pedagógusok pedig értetlenül állnak, leginkább a szülőket gyanusítják, azzal, hogy nem bírnak a gyerekekkel, nem nevelik megfelelően őket. Nem egyszer ezek a gyerekek egy-két óvodaváltáson is túl vannak, mielőtt iskolába kerülnek. Előfordul, hogy tévesen hiperaktivitással, figyelemzavarral, magatartászavarral, asperger szindrómával kezdik el ezeket a gyerekeket kezelni.
A workshop keretein belül beszéltem két nagyon fontos érzékelési zavarról, a tapintási érzék és az egyensúlyi érzék zavarairól, illetve érintettük a testérzékelés zavarát is. A felhozott példákon keresztül a résztvevők felismerték nem csak az intézményükbe járó kisgyerekeket, hanem egyesek magukra ismertek, vagy épp a saját gyerekükre, vagy párjukra. Voltak, akik elsírták magukat (!), mert megértették, hogy ők miért viselkednek úgy, ahogy, vagy velük, miért viselkednek úgy ahogy.
Ugyanis az érzékelési zavar a megszületés pillanatától egészen a halálunkig elkísérhet, és számos esetben megnehezíti vagy akár meg is keseríti az életünket. Gondoljunk csak arra, ha valaki nem szereti a tapintási ingereket, az elutasítja az ölelést már baba korában, idegenkedni fog mások érintésétől emiatt barátságtalannak fogják gondolni. Idegesíteni fogja a címke, az arcmosás, a fésülködés, ami miatt hisztisnek fogják tartani. Nem fog sapkát hordani, többujjas kesztyűt, ezért gyakrabban megfázhat. Nem fogja tudni jól fogni a ceruzát, az ollót, ami miatt ügyetlennek fogják nevezni. Felnőttként pedig nehezére eshet majd csókolózni és a párjával kézenfogva sétálni, ami megannyi kapcsolati kudarchoz vezethet.
Ezek az érzékelési zavarok nagyban befolyásolják a gyerekek viselkedését, a mindennapi készségeiket, a testtudatot, a vizuális felismerést, a nyelvtanulást, beszédértést és beszédképzést, az érzelmi biztonságot, a társas kapcsolati képességeket, ingerfelismerést, szenzomotoros képességeket stb. Ha csak abba belegondolunk, hogy a fülben található egyensúlyi rendszer is rezgéseket dolgoz fel, akkor máris sejthetjük, hogy egy egyensúlyi zavarral küzdő gyerek nagy valószínűséggel beszédhibás lesz, vagy a beszédértése lesz rossz, ha nem tudja az idegrendszere a hangi rezgéseket rendesen megkülönböztetni a mozgás keltette rezgésingerektől.
A jóhír az, hogy az érzékelési zavarok nem feltétlenül tartanak egy örök életen át, és még jobb hír, hogy célzott gyakorlatokkal igen gyorsan javítható ezeknek a gyerekeknek (és felnőtteknek!!!) az „állapota”. Ugyanis az érzékelési zavar nem annyira betegség, mint inkább egy állapot, azaz a beérkező ingereket rosszul dolgozza fel az idegrendszer, de ez a feldolgozási zavar feloldható, a feldolgozás gyorsasága, mikéntje fejleszthető a megismerési részképességekkel együtt.
A workshop második részében egy-egy harmincperces bemutató mozgásfejlesztő minijóga-órát tartottam, hogy miként is lehet az idegrendszert úgy stimulálni, hogy megtanulja az ingereket felfogni, és helyesen kezelni. A résztvevők magukon is megtapasztalhatták, hogy milyen érzést váltanak ki belőlük a gyakorlatok, és átbeszéltük, hogy melyik feladat milyen részterületen és miként hat.
Arról is beszélgettünk, hogy ugyanannak a zavarnak különféle megnyilvánulásai lehetnek. Míg az egyik gyerek ingerkereső lesz, addig a másik érzéketlen az ingerekre, a harmadik pedig menekülni fog az ingerek elől. Az ingerkeresés és az ingerhárítás egyaránt lehet agresszív, vagy épp pipotya. Ha egy gyerek állandóan lökdösi, csípkedi a többieket, az lehet ugyanolyan ingerkeresés, mint amikor valaki nyakig sáros, festékes, ragacsos, szinte élvezi, ha koszos, de ő nem piszkálja többieket.
A workshopnak két fő célja volt. Egyik oldalról szerettem volna, ha máshonnan közelítjük meg a szokatlan viselkedésű gyerekeket. Ne a szülőt hibáztassuk, ne a pedagógust, és ne húzzuk rá a vizeslepedőt a gyerekre a pszichológusnál, hanem lássunk mögé a jelenségnek, hogy bizony sokszor a gyerek figyelmetlensége nem szándékos, nem gonoszságból piszkálja a másikat, nem muja, nem áldott jó gyerek és nem is életveszélyes bajkeverő, hanem gyerek. Érzékelési zavarral bíró gyerek.
A workshop másik célja pedig az volt, hogy rámutassak arra, hogy igenis van megoldás! Hogy ezeket a gyerekeket ne könyveljük el ilyennek vagy olyannak, hanem miután felsimertük, hogy milyen zavaruk van, utána segítsünk nekik, hogy fel tudjanak oldódni, és ezáltal be tudjanak integrálódni a csoportjaikba, és majdan a társadalomba, boldog gyermekkoruk lehessen.
A gyakorlatokat minden gyerek csinálhatja, függetlenül attól, hogy van-e érzékelési zavara vagy sincs. Vannak súlyosabb esetek, amikor érdemes kiemelni a gyereket 20 percre a csoportból, és külön fejleszteni, de már egy-két foglalkozás mesés gyümölcsöket hoz!
A résztvevők a megértésen túl egy olyan kulcsot kaptak a nevelési eszköztárukhoz, amit ha beillesztenek a zárba egy nyugodtabb bölcsödei, óvodai környezet tárul fel előttük. Az a pedagógus, aki megérti az érzékelési zavarokat, magabiztosabban fog belépni a csoportjába, mert nem fogja váratlanul érni az, amivel találkozni fog. Magabiztos pedagógus – boldogabb gyerek. Boldogabb gyerek – élhetőbb mindennapok.
