– Van úgy, hogy jól megy az üzlet – tárta szét a kezét, – de a pénzt valahogy nem tudja az ember megtartani. Jön, aztán megy. Valahogy egyből elköltöm. Talán ezért is fektetek műtárgyakba, addig sem költöm el – nevet. 

– A családodban volt valaki, aki gyűjtögetett, aztán történt vele valami? – puhatolózom. – Itt akár olyanra is gondolhatsz, hogy bélyegeket gyűjtöttél, aztán a nagyobbak elvették tőled. Volt valami ilyen?

– Hát, figyelj… – ráncolja össze a szemöldökét. – A nagyszüleim gazdagok voltak. Volt itt is villájuk – mutat ki az ablakon. – Meg tudom mutatni melyik volt az övék. Nagyapám nagyon szép kis vagyont gyűjtött össze. De aztán a háború környékén, nem emlékszem pontosan, elvették tőlük. Apám is ügyeskedett, kicsit nehezebben ment neki, de amúgy én olyan kuporgatósnak láttam őket. Arra gondoltam, hogy talán ezért költöm én el a pénzt, mert nem akarok olyan lenni mint ők. Én élvezni akarom a pénzt. 

– Nézd csak – vettem elő egy papírt. – Itt vannak a nagyszüleid. Ez itt a vagyonuk. Jön valaki kívülről, elveszi. Mit tanultak ebből a szüleid? 

– Te várj! – állítja meg a kezem. – Most jutott eszembe, hogy képzeld, amikor gyerek voltam, akkor egyszer hazaértem a suliból. Elsős lehettem, vagy ilyesmi. És két bácsi jött ki a lakásunkból. Én bementem, és akkor láttam, hogy minden szét van szórva, a ruhák kidobálva a földre. Én akkor nem is fogtam fel, hogy milyen veszélyben voltam, ha mondjuk hamarabb megyek haza. Kiraboltak minket. 

– Ez zseniális! – jött a “helyben vagyunk” – érzés. – Akkor mit tanultál meg a családod történetéből? 

– Ömmm, ezt most nem vágom.

– Biztonságos, ha gyűjtöget az ember? Biztonságos, ha magánál tartja, amit összegyűjtött? 

– Hát nem. 

– Mert mi történt a nagyszüleiddel?

– Elvette a vagyonukat az állam. 

– Mi történt a családoddal?

– Kirabolták őket. 

– Akkor mit fog hinni a kicsi éned, hogy mi a törvényszerű? 

– Hogy engem is kirabolnak, vagy valaki elveszi a pénzemet?!

– Pontosan! Hogy elveszik azt, amit összegyűjtögetsz. Ezért gyorsan el kell költened, nehogy ez bekövetkezzen. 

Megcsináltuk ennek az emlékképnek a feloldását, írtunk egy saját történetet neki. Egyik hétről a másikra annyi új ügyfele lett, hogy alig tudtunk időpontot egyeztetni, hogy lezárjuk kalandozásainkat a leörökölt családi minták rengetegében.

kép forrása: pexels.com